Jó-e falni?

Ezúttal Gödöllőn jártunk. A cél az volt, hogy szabi alatt kiszabaduljunk a fővárosból, mert ott hétköznap nem annyira csendes, viszont elég szmogos a gurulás. Úgy döntöttünk, egy közeli várost veszünk célba, ahol talán kisebb a forgalom, megnézünk egy-két látványosságot, és keresünk egy helyet, ahol falunk egy jót. Meg is találtuk a megfelelőt az Erzsébet Sörkert képében :-)

Tavasz, szép idő, hétvége: gurulás! :-)

Hétvégén dél körül érkeztünk, nem az evés volt a fő cél, hanem a mozgás, de mivel közben meg is éheztünk, és megláttuk a Fortuna Hotel és Étterem kültéri asztalait, úgy döntöttünk, betérünk.

Ezt a helyet korábban gurulás közben találtuk, csak akkor még nem volt annyira jó idő, hogy "be" is üljünk. Viszont eldöntöttük, hogy ha már nyári idő lesz, mindenképpen visszatérünk, és most el is jött az ideje. Azért tetszett meg az Új Tündérkert, mert csodaszép környezetben van, és sok asztal van a kerthelyiségben - ami ezúttal valóban kert. Először nem is láttuk, hogy ez egy étterem, azért álltunk meg előtte, hogy megnézzük, mi ez a szép épület a szép ápolt kerttel.

Keszthelyen sétáltunk a kastély közelében, s mivel rég jártunk itt, gondoltuk, beülünk valahová egy kávéra. Így kerültünk a sétálóutcába a Korzó Café-ba.

Sajnos elég gyorsan elérkezett nyaralásunk utolsó napja. Ahogyan rend szerint itt kezdjük a nyaralást, itt is szoktunk elbúcsúzni a várostól.

Természetesen a következő nap is itt ettünk.

A következő napon egy nagyobb fába vágtam a fejszémet, vagy hogy stílusosak legyünk, a villámat.

Természetesen a második hévízi napunkon is az Annabellában ebédeltünk.

Nyaraltunk.. Aki ismer, ilyenkor nem kérdezi meg, hogy merre, legalábbis nem komolyan, mert a válasz mindig ugyanaz: Hévízen :-))))))

Hévíz az a város, ami nekünk a pihenést jelenti. Ide jövünk kikapcsolódni: gyógyfürödni, sétálni, és enni AZ étteremben. Ugyanis nekünk az Annabella AZ ÉTTEREM (így, csupa nagybetűvel)..

Az éttermet sétálva találtuk, a cél igazából nem volt túl pontosan meghatározva: annyit tudtunk, hogy beülnénk valahová beszélgetni, ahol enni is lehet - legalább egy szendvicset. A Blaháról indultunk kisebb kerülővel a Wesselényi felé megcélozva a Kazinczy utcát, de végül nem jutottunk el odáig, mert kívülről megtetszett az Il Terzo Cerchi elnevezésű hely. Gondoltuk, jó lesz, betérünk egy-egy fél pizzára. Mikor beléptünk a helyre, rögtön láttuk, hogy ez nem egy lepukkant olcsó pizzéria, azt vettük észre, hogy egy igényes olasz étterembe csöppentünk.