Az éttermet sétálva találtuk, a cél igazából nem volt túl pontosan meghatározva: annyit tudtunk, hogy beülnénk valahová beszélgetni, ahol enni is lehet - legalább egy szendvicset. A Blaháról indultunk kisebb kerülővel a Wesselényi felé megcélozva a Kazinczy utcát, de végül nem jutottunk el odáig, mert kívülről megtetszett az Il Terzo Cerchi elnevezésű hely. Gondoltuk, jó lesz, betérünk egy-egy fél pizzára. Mikor beléptünk a helyre, rögtön láttuk, hogy ez nem egy lepukkant olcsó pizzéria, azt vettük észre, hogy egy igényes olasz étterembe csöppentünk.
Érkezésünkkor rögtön jött is egy pincér, akivel miután letisztáztuk, hogy csak ketten leszünk, két kétszemélyes asztalt kínált fel választásra. Az egyikhez letelepedtünk, kaptunk egy-egy kellemes tapintású - bőrborítású - étlapot, és kérdezték, esetleg tudjuk-e már, hogy milyen italt kérünk.
Én a csapolt sörök után érdeklődtem, kiderült, hogy ebből DAB márkájút tudnak hozni, így abból lett egy korsó (nem fél liter, 4 deci - majd' egy ezresért), illetve a barátnőmnek egy mentes ásványvíz. Ez volt életemben az első eset, hogy nem egy korsó sör volt a legjobb ár-érték arányú ital :-D
Ami az asztalon rögtön szimpatikus volt, hogy a rajta lévő késnek láthatóan volt recéje, ezáltal azt feltételeztük, hogy ha pizzát kérünk, nem kell életlen késsek nyiszatolni. Némiképp be is jött a sejtés, de erről majd később.
Az asztalon találtunk némi hasznos dekorációt is - bár ez lehet, hogy csak az én mániám, a fűszerekből szeretem a kis malmos megoldásokat :-)
Az étlapot böngészve kinéztünk egy pizzát, ami részemről azért tűnhet furcsa választásnak, mert nem szeretem a rukolát, és ezen volt (bőven), illetve a barátnőmnek megtetszett a paradicsomleves - lévén nagyon szereti az olaszos paradicsomlevest. Nem kellett sokat várni, már fel is vették a rendelést (érdeklődve, hogy hozhatják-e együtt a pizzát és a levest - igent mondtunk), és az ételek is hamarosan megérkeztek.
Furcsa módon - bár majdnem egyszerre érkezett a leves és a pizza, mégis - a pizza érkezett először, és utána két percen belül megjött a leveske is.
Szóval a pizza után hirtelen érkezett a Paradicsomleves is, ami Zuppa Di Pomodoro álnéven futott (nem egy extra elnevezés, így hívják a paradicsomlevest olaszul). Ezt a fogást ugye nem én ettem, de a barátnőm szerint fantasztikus volt, igazi sűrű paradicsomleves - egy dolog hiányzott belőle, egy kis parmezánt szórhattak volna bele, úgy lett volna az igazi!
Itt is voltam mosdóban, amit az asztaloktól egy szinttel lejjebb találunk. Kellemes lépcső vezet ide, ami mellett a hely átalakításáról, és korábbi arcáról láthatunk képeket. Amíg a lépcsőig eljutottam, éreztem az egész éttermet belengő bazsalikom illatot :-) A mellékhelyiség igényes, van folyékony szappan, kéztörlő, wc papír, minden, amire szükség lehet, bár az egyik ajtót nem lehet teljesen kinyitni. Az egyetlen, amit nem tudtam hová tenni, a legkisebb helyiségben a szellőző nem túl szépen van kialakítva, én a rácsot pár centivel lejjebb tettem volna, így nem lett volna ilyen csúnya a kiálló betoncucc.. Azért remélem, hogy próbálták elrejteni a dolgot, csak valamiért nem volt megoldható.
Ami meglepett, hogy bár kívülről sem kicsi a hely, belülről még nagyobbnak tűnik, ráadásul a mosdóknál úgy láttam, hogy az alsó szinten is van még egy terem. A teljes hely hangulata kellemes, egységes, a pult (és pl. a mellékhelyiségbe vezető folyosó is) téglából van kialakítva, és az asztaloknál ülve látszik egy kemence is. Nekem tetszik.
Amit még meg kell említenem, hogy nem csak a helynek, az ételeknek és a kiszolgálásnak magas a színvonala, bár az árak nem túl barátságosak, ez az árkategória abszolút alátámasztható az imént említett dolgokkal.
Elképzelhető, hogy visszatérünk ide, ha egy ünnepi alkalommal ennénk egy finom olasz ételt kellemes olaszos környezetben profi kiszolgálással - és rászánjuk a szükséges összeget is.
--------------------------------------------------------------------------------
itt az étterem: 1074 Budapest, Dohány utca 40.
--------------------------------------------------------------------------------
