Jó-e falni?

Újra visszatértünk a Torckóba. Korábban már többször jártunk itt - egyik itteni falásunkról már be is számoltam - így nagyjából tudtuk, mit várjunk a kiszolgálás, az ételek, és az árak terén is. Elhatároztuk, ezúttal olyan ételeket választunk, amiket még nem kóstoltunk, ez nem volt egyszerű, mert vannak ételek, amiket néha muszáj újrakóstolni..

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Néhány korábbi Torockós étel képét feltettem, hogy bizonyítsuk, van, ami egy ideje változatlan :-)

Vasárnap érkeztünk délután 3 óra körül, voltak vendégek, de nem volt teltház se - furcsa volt, mert eddig vagy hétköznap voltunk munka után, vagy pedig szombaton, és a szombattal az volt a tapasztalatunk, hogy foglalás nélkül esélytelenek vagyunk :-)

Tehát megérkeztünk, és egy viszonylag belső, fal melletti asztalt kaptunk. Azért fontos dolog a fal melletti elhelyezkedés, mert az étterem két oldalán - a falak mellett - paravánok választják el az asztalokat, a középső részen pedig szabadon vannak. Kellemesebb a paravános rész :-)

Egyébként az asztalok szépen meg vannak terítve, egyszerű a design, de mégis mindig van valami dísz az asztalon. Nyáron egy-egy szál virág, ha az épp' nincs, akkor valami más..

Bár tudtuk, mit kérünk inni, már jött is az étlap, ami szerintem igényes, dombornyomott kemény bőr (vagy bőrhatású) a borítója, belül pedig irattartó bugyi védi az A/4-es lapokon a menüt.

Nem meglepő módon egy-egy korsó sört kértünk, mi a jó kis helyi Dréher volt. Ezúttal viszont komló nem volt a korsóra gravírozva, de a sör ettől még nem volt rossz :-)

• 
• 
• 

Életünkben először arra vetemedtünk, hogy eszünk a főétel előtt levest is (mármint a Torockóban először, egyébként szoktunk levest enni..), ehhez nagyon bevállalós hangulatban kell lenni, mert elég nagy a főétel adagja. Kértünk egy husilevest és egy gombalevest. A husileves picit sós volt, de amúgy nem volt vele nagy gond, cucc is volt benne rendesen: hús, zöldség, és a választott cérnametélt is. A gombaleves nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, szeretem a leveseket, de azt nem bírom, ha egy leves zsíros, és ez sajnos kicsit zsírosabb volt, mint amihez hozzá vagyok szokva (hozzátartozik a dologhoz, hogy én eléggé zsírmentesen főzök, így lehet, hogy egy átlag levesfogyasztónak pont jó lett volna). Amúgy ebből sem sajnáltak semmit, volt benne egy kanál tejföl, szeletelt gombából is egy nagy adag és zöldség is.

• 
• 
• 
• 
• 

A levesek után jöttek is a várva várt főételek, amik viszont nem okoztak csalódást. Volt egyszer egy Magyaros szűzérmék...

• 
• 
• 

... és egy Lilahagymával, füstölt csülökkel töltött sajt roston sütve. Huhh, ennek jó hosszú neve volt, és ez még nem minden, kellett hozzá köretet választani, ami nagyon jól sikerült (mármint a választás), mert ugyan ennek is jó hosszú a neve - Fóliás burgonya fokhagymás tejföllel - cserébe viszont iszonyatosan jól nézett ki ez a párosítás a tányéron. Igaz, mikor megérkezett, kicsit megremegtek az amalgámtöméseim (akinek esetleg olyan szerencséje van, hogy nincs ilyen fogtömése, vagy van, de nem találkozott még közelről alufóliával, annak elárulom, hogy az alumínium és ez a típusú tömés elég intenzíven reagál egymásra. Ezt találtam róla hirtelen). De kivételesen nem voltam béna, így sikerült élveznem az ételt a kellemetlen mellékhatás nélkül :-) Bár mikor az étel felénél jártam, már eléggé fáradt volt az álkapcsom a sok rágásban, mert ugye a sajt felszíne kellemesen megkeményedett, ami rövidtávon vicces és finom, de egy ekkora sajtnál elég kimerítő :-D

A Magyaros szűzérme is kifejezetten finom és bőséges volt, és a díszítésként a tányéron lévő savanyúság és saláta pont akkora mennyiség, ami könnyebbé teszi az étek lecsúszását (ez a mennyiség általában mindig jön a főétellel, és nálunk mindig el is fogy - mert ez is finom).

• 
• 

Bár nem gondoltuk - mivel ugye ettünk levest - az utolsó falatig elfogyott minden. Ez utólag mondjuk nem meglepő, mert elég ritka, hogy étkezés után bármi marad a tányéromon :-D

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A párom kért ebéd után egy Capuccino-t, ami szép és finom is volt. Ránk bízzák, mennyire isszuk cukrosan, mert nem egy-két kis zacsi cukor jön a kávé mellé, hanem egy nagy cukortartó, ebből annyit szórunk a szép kemány habon lévő díszítésen keresztül a pohárba, amennyit tetszik - és nem utolsósorban ez egy picit környezetkímélőbb megoldás, mint az agyon csomagolt minicukor!

Míg fogyott a kávé, én tettem egy kis kitérőt a belső mosdóba (mint több évi látogatás után most felfedeztem, két mosdó tartozik az étteremhez)...

... és örömmel konstatáltam, hogy az ajtó ez esetben a földtől a plafonig - vagyis a plafonig futó fal aljáig - tart :-)

Miközben készültem a teljes magányban való pisilés lehetőségét kiélvezni, észre kellett vennem, hogy itt sem stimmel valami: igaz, hogy rendes ajtó van a wc-n, de azt nem lehet bezárni... ááááááááááááááááááááááá!!!!! én ezt nem értem!!! Miért nincs ebben a jó kis étteremben egy olyan mosdó, ahol normális körülmények közt ki lehet engedni a sört? Amúgy van folyékony szappan - a kéztörlő létre vagy nemlétére nem emlékszem, valószínűleg a zárnélküliség okozta sokkhatás alatt lehettem még.

Ami még hátra volt, az a számla, ami az étlaphoz hasonló - csak kisebb - igényes, Torockós mappácskában érkezett, és ahhoz képest, hogy mennyi mindent ettünk/ittunk, szerintem egyáltalán nem volt vészes: hatezer valami volt a végösszeg. Két főre: leves + jó nagy adag finom főétel + capuccino. Szerintem teljesen rendben van.

Összességében ismét jól éreztük magunkat a Torockó Vendéglőben. Bár a mosdó-problémán nehezen lépek túl, az étel minősége és mennyisége, a barátságos, mégis profi kiszolgálás és az elfogadható árak ezt mindig feledtetik.

--------------------------------------------------------------------------------

itt az étterem: Budapest X. kerület (Kőbánya), Martinovics tér 2.

web

--------------------------------------------------------------------------------