Ez a hely azok közé tartozik, amiknél a név elég megtévesztő, ugyanis nem kávézót találunk a megadott címen, hanem egy jó kis hambizót. A hamburgeren kívül persze a választék részét képezik különböző italok: pl. tea, limonádé, és kávék is.
Ami először meglepett, mikor a helyszínre értem - hétköznap munka után járunk -, az az volt, hogy a hely nagyon pici. Összesen 4 asztalt találunk a pult mellett, és ha be akarunk ülni, akkor egy jó adag szerencsére is szükségünk van. Ha nem jó időben érkeztünk, akkor a bejárat mellett találunk egy padot ott le lehet telepedni várakozni, amíg felszabadul egy asztal.
Ha nem akarunk/tudunk sokat várni, a padon is megehetjük a zsákmányt, vagy elvitelre is kérhetjük.
A második meglepetés az volt, hogy mikor megérkezett a hambipartnerem, és próbáltuk a pultot megközelíteni, (ahogy később fény derült a személyazonosságára) Marika néni egy torta méretű hamburgerrel egyensúlyozott az egyik asztal felé a várakozó tömegen áttörve. A szánk tátva maradt, én életemben ekkora hamburgert még nem láttam!
Sorban állás közben próbáltuk felderíteni a helyzetet, szereztünk egy étlapot a "kávézóban" található 2 darab közül, amik kézről kézre jártak a pult előtt, ennek megfelelően elég megviselt állapotban várják, hogy a következő vendég válasszon valamit. Elkezdtük nézni, mik vannak.. Az étlapon első szembetűnő dolog az volt, hogy a bucik mérete szerint elég sokféle hambiból választhatunk (1-7, amiből az 1-es Marika néni szerint nagyon kicsi - szerintem egy normál hamburgerbuci méret -, a 7-es méret pedig a 10 fős szülinapi hamburgerbuci, amit belépéskor volt szerencsénk látni).
Mivel a hamburgerek leírása tartalmazza a bucik méretét, én eléggé bekorlátozva éreztem magam, ráadásul mikor elkezdtünk étlapot böngészni, közölték, hogy már csak pár méret van a bucikból. Az 1-es és a 4-es biztosan volt, és még egy, de meg nem mondom, melyik..
Így gyorsan elkezdtem a leírás elején a kisebb számokat keresni, így jutottam el a választásomig, a Két pötty nevű párosításig, ami 2 db. "nagyon kicsi" - egy rántottcsirkés-majonézes és egy hamburgerhúsos-csípős szószos - hambiból állt.
Hambibarátnőm úgy döntött, bevállal egy 4-es méretet, és a felét hazaviszi, ami persze nem ilyen arányban valósult meg, de valamennyit valóban hazavitt belőle. :-D A választott óriás a Rántott csirkés burger lett.
Szerencsére az asztalon volt plusz szalvéta, amire szükség is volt, mert én nem szeretek hamburgert evőeszközzel enni, inkább folyjon a könyökömön is a cucc :-D
Mivel az idő sürgetett - folyton jöttek új vendégek, akik esetleg szerettek volna leülni -, így nekiestünk a zsákmánynak, és jeleztük, hogy innánk limonádét is mellé, ami viszont épp' kifogyott, de gyártottak gyorsan új adagot.
A limonádézás módja a következő: megközelíted a tartályt az ajtó mögött, annak környékéről szerzel tiszta poharat (3 dl-s méretet találsz), megcsapolod a tartályt, leülsz vele az asztalhoz, és megiszod. A hambizási aktus végén fizetsz önbevallásos alapon, miután a tányérokat, tálcákat és evőeszközöket a kijelölt helyre tetted, és gyorsan átadtad az asztalt a következő éhező vendégeknek.
Amúgy a hambik nem voltak rosszak, bár a bucik lehettek volna frissebbek, és én mindig jobban megtömöm őket, de lehet, hogy csak több időt kellett volna szánnom a válogatásra, mert annyi féle volt, hogy biztos találtam volna megfelelőbbet annál, ami kértem. A limonádé nem olyan volt, ahogy én a limonádét elképzelem/iszom/csinálom. Szerintem főként csapvíz, citromlé és egy nagy adag cukor alkották, amiben én azért találok némi kifogásolni valót, mert nálam a limonádé szénsavas szűrt-/ vagy ásványvízből készül, cukor nincs benne, és igazi citrom, illetve gyümölcsök alkotják. De mivel nyilván nem az általam használt összetevők találhatóak a limonádé hivatalos definíciójában - már ha van ilyen egyáltalán - ez az ital, amit itt ittunk, simán belefér a limonádé gyűjtőkifejezésbe.
Ez nem az a hely, ahová be tudsz ölni órákra beszélgetni, mert ahogy mondtam, elég kevés az asztal, viszont arra a néhányra elég nagy forgalom jut. De ha különleges hamburgerre vágysz, itt biztosan megtalálod a számításod. A hangulat olyan, mintha a nagymamához mennél, Marika néni nagyon kedves, és pörgős, próbál mindenkit a leggyorsabban kiszolgálni, nem tötyörészik, látja, hogy sokan vannak, mindenkit próbál a lehető leggyorsabban élelemhez juttatni. A bútorok is ezt a hangulatot tükrözik, ami díszítés van, az kedvesen mamás, és szigorúan a falon/fal mellett található, hogy így a lehető legkevésbé legyen akadályozva az asztalok közti mozgás. A falon a többi dekorációs elem közt látunk egy hasznos infót is, miszerint ha nem ízlik a hambi, nem kell kifizetni - valószínűleg ezért alkalmazzák az utólag fizetéses módszert. Mondjuk nem tudom, kinek volna szíve a sürgő-forgó Marika néninek és a konyhában segédkező szintén néni kategóriába tartozó segítő kezek tulajdonosának azt mondani, hogy nem fizetek, nem volt jó...
A mosdót is megnéztem. A "kávézó" méretei alapján megbecsült kis helyre beszorított helyiségben volt szappan (erősen felvizezve, de legalább nem kellett erősen dörzsölni a kezem, hogy le tudjam mosni), és bár papírtörölközőt nem (nyilván a nagymamádnál sem az van), egy nagy fürdőlepedőt találtam, amibe beletörölheti a kezét az, akit nem taszít az idegenekkel való összetörölközés. Mivel nyár van, én a levegőre bíztam a kézszárítást.
Összességében ez egy rohanósan kedves hely, sok időt ne tervezzen senki itt tölteni, de egy gyors hambira pont jó, ha erre jár az ember, miközben épp' megéhezik. Az élmények összefoglalására ismét használnám a mamás kifejezést, mert ennél találóbbat nem találok a hely és az élmény jellemzésére. Hambiimádóknak kisebb társasággal ideális ünneplésre alkalmas hely - foglalással és szülinapi méretű buci előre rendelésével.
--------------------------------------------------------------------------------
Cím: 1094 Budapest, Angyal utca 28.
--------------------------------------------------------------------------------
