Az elmúlt évben nyitott a környékünkön a Vietnami Speciális Melegkonyha névre hallgató csoda. Már régóta nézegettük, de sokáig tartott rávenni magunkat, hogy be is térjünk. Viszont az első látogatásunkat elég gyorsan követte a második, mert elsőre nagyon elégedettek voltunk!
Szóval egyszer csak rászántuk magunkat, hogy betérjünk, és milyen jól tettük... Belépéskor egy csinos sárga ruhába öltözött vietnáminak tűnő lány fogadott bennünket, és miután asztalt választottunk, hozta az étlapot.
Inni sört kértünk - két korsóval. Ezután elkezdődött az élelmek kiválasztása. Elkövettük azt a hibát, hogy azt gondoltuk, ez egy olyan hely, ahol levest és főételt is kell választanunk, így ezt is tettük.
Miközben az ételeket vártuk, nyugtáztuk, hogy a hely nem változott sokat azóta, hogy korábban olasz étterem volt. A falon maradtak az itáliai tájképek, ami amúgy hangulatos, csak nem sokban hasonlítanak egy vietnámi tájra.
Azért csak az eleje, mert először a pirított tészták érkeztek meg, és miután elvitték a kiürült leveses tányérokat, megjöttek a husik is.
Nevezetesen egy csirke (Csirkehússal dinsztelt zöldség vas serpenyőn, pirított tésztával) és egy kacsa (Sült kacsa dinsztelt zöldséggel és pirított tésztával) érkezett. Mindkettő elég jó volt, és bár szinte emberfeletti teljesítménynek tűnt, be is termeltünk mindent.
Desszertre ezek után már nem vágytunk, csak egy kis sétára a friss levegőn, hogy meg tudjuk emészteni a rengeteg finomságot, amit elfogyasztottunk.
Ezen az élményen felbuzdulva igen gyorsan megismételtük (többször is) a látogatást. Mivel nem csak nagyon pozitív tapasztalataink voltak, hanem még igen közel is van hozzánk a hely, gyakori vendégek lettünk.
A következő alkalmaknál már visszafogottabbak voltunk, kóstolgattuk a nevük alapján autentikusnak tűnő italokat, ...
Ennek a szerelemnek viszont legnagyobb sajnálatunkra a nyár vége felé vége szakadt, mégpedig azért, mert egyszer mikor beültünk, nem annyira szolgáltak ki bennünket. Láttuk, hogy nagy a pakolászás, és mondták is, hogy csak az étterem egyik felébe ülhetünk, mert rendezvény lesz, viszont azt nem mondták, hogy egyáltalán nem számíthatunk kiszolgálásra. 10-15 perc után feladtuk, és miután csak néztük egymást a jó kis Pho után áhítozva, szomorúan átballagtunk egy másik közeli helyre.
--------------------------------------------------------------------------------
Frissítés: 9 hónapnyi sértődés után újra visszamentünk a Vietnámi Speciális Melegkonyhába. Nagyon hiányzott már az ottani Pho, több helyen próbáltuk azóta, de az ottani ízeket igazából sehol nem találtuk meg. Ami a legjobban hiányzott, az a jó kis ecetes fokhagyma, attól lesz igazán igazi ízű a leves. Kicsit aggódtunk, hogy minden rendben legyen (mármint a kiszolgálással), és legnagyobb megelégedésünkre így is olt, sőt!
Jelentem egy kis és egy nagy csirkés Pho lett az áldozat (nyami-nyami), nagyon finomak voltak! Egy sör és egy kókuszlé volt az ital. A sörről nincs mit írni, de a kókuszlé igzalmas és finom volt, szépen úszkáltak benne a kókusz húsának darabkái. Nem volt tömény, pont jó volt. Ezúttal a kiszolgálás is rendben volt volt, a srác még beszélgetett is kicsit velünk, és távozáskor mondta, hogy jöjjünk vissza, bármikor látnak szívesen. Hát igen, ez az a vendéglátás, amit az elején megszoktunk, és aminek az utolsó 2015-ös látogatásunkkor a közelébe sem értek. Egyet ígérhetünk: jövünk máskor is! :-)
--------------------------------------------------------------------------------
Cím: 1105 Budapest, Előd utca 1.
--------------------------------------------------------------------------------
