Jó-e falni?

A Klikket egy négyfős lányos evős-ivós beszélgetés helyszínéül találtuk egyik este munka után. Nem volt határozott célunk, a Deákon találkoztunk, és csak elindultunk keresni a környéken valamit - ami ugye nem nagy kihívás, mert a környék telis-tele van vendéglátóhelyekkel. Én mondjuk nem szeretem ezt a környéket, hozzám képest nagyon "trendi", nagy a tömeg, belvárosiak az árak, az emberek és a kiszolgálás is, és sajnos itt a belvárosi egyáltalán nem pozitív jelző. Viszont mivel mind a négyen más irányból érkeztünk, ez volt az egyik célszerű helyszínválasztás.

A választásunk elég egyszerű okok miatt esett a Klikkre, elsétáltunk mellette, és volt egy üres négyszemélyes asztal :-)

A fő cél az volt, hogy némi ital és harapnivaló mellett tudjunk egy jót beszélgetni - lehetőség szerint kulturált környezetben. Nagyrészt ez sikerült is, ittunk, később ettünk, beszélgetni is tudtunk, de a környezettel én nem voltam teljesen elégedett.. Tudom, mit várok a belváros kellős közepén.. Igazából tényleg semmit.

• 
• 
• 
• 

Bár mint utólag kiderült, a hely fő profilja nem az evés-ivás, hanem az ivás-bulizás, az étlap ehhez képest mégis elég terjedelmes, és az árak a vártnál némiképp mérsékeltebbek. Azt hiszem, nem fotóztam be a teljes étlapot (bár lehet, hogy de), de a lényeg látható-sejthető. Ami viszont fura volt, és csak utólag a fotókról tűnt fel - pedig jó figyelni az ilyen dolgokra -, az az volt, hogy a választékot ismertető laminált lapok alján azt láttuk ugyan, hogy az árak nem tartalmazzák a szervízdíjat (ami még fura, hogy ezt magyarul nem látom, csak angolul...), de az nem derült ki sehonnan, hogy azért végül számolnak-e valamit, és ha igen, mennyire lehet számítani.. És itt lelövöm ezt a poént, nem számoltak semmit, ránk bízták, adunk-e borravalót..

• 
• 
• 
• 
• 

Kezdésnek néhány italt kértünk:

1. volt egy korsó Zlaty Blazant, ezzel nem volt semmi gond, ez volt a legegyszerűbb :-D
2. én kértem egy rozéfröccsöt 1 dl borral 4 dl szódával (viszonylag friss ismereteim szerint ugyebár ez a sportfröccs, más néven lakófröccs. No lehet, hogy lassan feladom ezt a fröccsös témát, mert itt sem volt egyszerű kikérni ezt a frissítő italt. Mikor elmondtam mit szeretnék, a hölgyike közölte, hogy itt úgy van, hogy másfél deci a bor... nem értem ugyan, hogy miből nehezebb egy deci bort tölteni, mint másfelet, de gondoltam, egyszer élünk, jó lesz :-D
3. Nem riasztottam el a többieket a fröccsözéstől, mert a következő bátor vállalkozószellemű vendégjelölt is egy fröccsöt kért 1 dl borral, 2 dl szódával. Erre jött a várható válasz: itt másfél deci a bor :-D
4. ezen kívül kértünk még egy pohár (persze hogy másfél deci) Nyakas Irsait, és egy Klasszikus limonádét, ami a blokkon Klikk Limonádé néven szerepelt, és a legkevésbé sem tűnt klasszikusnak, mert valamitől piros volt az alja, és az élménybeszámoló alapján szirupos volt az íze - bár összességében nem volt rossz.

 Amit még az italok kapcsán mindenképpen szeretnék megjegyezni, az az, hogy egy ilyen helyen elvárnám, hogy legyen egy egységes séma arra vonatkozóan, hogy melyik ital hogyan néz ki, és milyen pohárban érkezik. No itt nem volt, mert az ott tartózkodásunk alatt 3 "sportfröccsöt" ittunk - igen, a másfél deci rozéval -, és mind a három másmilyen pohárban érkezett. Az első vörösborosban, a második egy üdítősben, a harmadik pedig egy fehérborosban (remélem, jól ismertem fel a poharak típusait, a lényeg az lenne, hogy három egyforma ital három különböző pohárban érkezett) - ejnye-bejnye!!!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Enni pedig nem mind ettünk, de akik igen, azokkal ugyanazt választottuk, két adag Házi krémválogatást kértünk, ami elvileg az étlap szerint friss kenyérrel érkezett volna, de mire az asztalunkhoz ért pirítós lett belőle :-/ Ráadásul nem is túl sok, ami miatt az ételek egy részének betermelése után kértünk még egy adag kenyeret, amire elég sokat kellett várni - közben egy másik pincér lelkesen el is akarta vinni a tányérunkat.. az én tányéromban még az étel több, mint fele ott volt... Ami még élezte picit a helyzetet, az az volt, hogy a második adag kenyér jóval kevesebb volt, mint az első, és már nem voltak csinosan félbe vágva a "friss" toastkenyerek. Biztos érezte a lány is, hogy sokáig tartott kihozni az újabb adag kenyeret, mert megjegyezte (bár nem éppen bocsánatkérően), hogy azért tartott eddig, mert még meg is kellett pirítani - mondjuk senki nem kérdezte, mert közben jól elbeszélgettünk, és már nem volt éhes a pocakunk :-)

Amúgy a krémek elég jók voltak: az egyik padlizsánkrém volt - az enyém nyilván jobb -, a másik tormás lazackrém - ez inkább lazacos volt, mint tormás, de teljesen rendben volt -, és egy diós juhtúrós krém - ami vitte a prímet, legalábbis nálam, mivel nagyon szeretem a diós krémeket!

• 
• 
• 
• 
• 

Közben elmentem szemrevételezni a mosdót, és eléggé csalódott voltam - bár volt szappan és kéztörlő is.. A mosdó felé vezető út egy szürke, dísztelen lépcsővel kezdődött, aztán egy kopár falú rideg folyosón kellett megközelíteni a helységet elhaladva a konyhaajtó (?) előtt, majd mikor megláttam az ajtókat, azt hittem viccelnek.. Semmi kis tábla, mókás rajzocska, vagy "hivatalos" felirat nem volt az ajtókon, bár egyértelműen fel lehetett ismerni, melyik a női és melyik a férfi, mivel FILCTOLLAL rá volt írva melyik melyik!!! DÖBBENET!!! Sok mindent láttam már, de talán ekkora kontraszt még soha nem volt a mellékhelyiség és a kiszolgálórész között.. A filctollal azonosított ajtók mögött már jobb volt a helyzet, de hiába.. Ráadásul ahogy említettem, hogy a hely inkább éjjel lehet jobban tele, én nem szívesen mennék a mosdó felé ezen a jó kis lépcsőn  egy rakat részeg ember közt.. No mindegy.

Összességében mi ugyan jól éreztük magunkat, de ezért a kiszolgáló személyzet nem sokat tett.. Majd' elfelejtettem megemlíteni, hogy a pincérek az én székem mögé (szerencsére jóval mögé) jártak dohányozni, és mikor elfogyott az italom, az éppen a dohányzásból visszatérő (a szaga alapján biztosan egyenesen onnan jött) pincérnő elvitte a poharam, és hozzám hajolva megkérdezte, kérek-e még valamit. Ha addig kértem volna, attól a szagtól, ami a szájából jött, biztosan meggondoltam volna magam.. És amit még nem értettem, a kb 30-32 fok ellenére nem volt bekapcsolva az a jó kis (nem kis) ventilátor, ami szintén az én székem mögött volt pihenőpályára helyezve..

Szóval annak ellenére, hogy elég jót ettünk, és nem voltak olyan magas árak, mint amilyenekre számítottam, szerintem én ide az életben nem jövök vissza. Itt a vendég nem vendég, legalábbis nem a szó szoros értelmében, hanem a futószalag egy egysége, ami a bevételt szállítja.

--------------------------------------------------------------------------------

Cím: 1075 Budapest, Király utca 13.

fb

--------------------------------------------------------------------------------