A legújabb helyszínre egy barátnőm vitt el. Még friss az élmény, próbálom emészteni, de egyelőre úgy érzem, eggyel bővült a számomra értelmezhetetlen helyek listája.
Mikor megérkeztünk (munka után 5 körül) éppen egyetlen üres asztal volt. Ottlétünk alatt végig ez volt a helyzet: épphogy megüresedett egy asztal, rögtön jöttek újabb vendégek, akik elfoglalták. Ehhez mondjuk hozzátartozik, hogy ha jól számolom, összesen 6 asztal található a kávézóban. Szóval mivel munka után voltunk, és forrócsolit készültünk inni, gondoltam, előtte eszem egy szendvicset, vagy valami sósat, ami alkalmas arra, hogy megágyazzak vele a gyomromban a jó édes csokis cucchoz. Legnagyobb sajnálatomra szinte semmi rendes harapnivaló nem volt a kávézóban. A teljes ételkínálat aprósütikből állt, ami - számomra - furán az asztalokon volt elszórva: minden asztalkán volt egy-egy búrával lefedett tál, vagy talpas tortatál, amin egy-két féle aprósüti foglalt helyet. A búrán volt a termékek "leírása", és itt volt jelezve az ár is. Ezeknek a fizetése önbevallásos alapon történik, ami nekem mindig fura egy ilyen városban, mint Budapest (vagy inkább egy ilyen országban, mint Magyarország).
Mielőtt meglátogattuk a helyet, jó szkásom szerint "felkészültem" a helyből, így számítottam az akadozó kiszolgálásra, mivel úgy tudtam, a tulajdonos a teljes kiszolgáló személyzet. Szerintem ehhez képest is elég sokáig tartott, mire tudtunk italt kérni. Egy-egy krémlikőrös forrócsokit választottunk 50, illetve 70%-os csokiból. Ezek elkészülési ideje kb 50-55 perc volt.. Közben - mivel enni nem tudtam - majd' éhen haltam..
Kb. fél óra elteltével ugyan kaptunk egy kis kübli málnás csodát, ami amúgy rettentő csinos és finom volt, de nem ezt kértük, és a "légyszi ezt kóstoljátok már meg" felszólítás is fura volt, aminek kíséretében érkezett.
Az egy óra elteltével - miközben amúgy másik asztalhoz jött vendég, kért, megkapta és távozott - megérkeztek a várva várt forrócsokik.
A 70%-osról készült a fenti fotó, gyönyörű volt a díszítés, és az íz sem okozott csalódást. A krémlikőrt nem nagyon éreztem benne, de mivel a csoki tömény volt, és finom, nem annyira hiányzott.. Ahogy vártam, ezt nem inni, hanem kanalazni kellet, míg az 50%-os kicsit lötyögősebb volt - de az is kanállal volt könnyebben fogyasztható :-)
Várakozás közben megnéztem a mellékhelyiséget is, és odafelé menet továbi értelmezhetetlen részletekbe botlottam.. A kávézó mögött volt egy nagyobb helység, ami a tele volt - akkor még üres - asztalokkal, székekkel.. mint később kiderült, ez a rész a még hártább lévő folyosó mögötti sörözőhöz tartozott. A folyosóról nyílt mosdó is, ahol folyékony szappan volt (bár az adagoló alja el volt törve, viszont a teteje le volt véve, így belenyúlós módszerrel vehettünk belőle), kéztörlőt nem találtam, és a wc-k itt is a volt általános iskolám wc-ire emlékeztettek: egyszóval nem volt se igényes, se kellemes látvány.
És még nincs vége a komplexumnak: az udvar túloldalán egy kolbászsütő helyezkedik el.. Igazából itt a szavam is elakadt, leírni sem nagyon tudom, ezt látni kell (vagy inkább nem kell!!). Megpróbálom azért összefoglalni az élményt: belépve egy üresnek tűnő helységben találjuk magunkat, átható égett zsír/olajszag, két asztal, ahová akkor sem ülnék le, ha 2 napja nem ettem volna, egy fiatalember aki egy vaslapról egy spaklinak tűnő eszközzel olajat kapargat le, és kedvesen közli, hogy most csak egyféle kolbász van, és egy féle kifli (vagy zsömle vagy buci???). Azért gondolhattuk volna, hogy nagyobb a választék, mert a srác feje fölött táblára írva látszik, hogy egyébként 4 féle kolbálsz és 3 féle pékáru alkotná a teljes választékot... Nem tudok erről többet írni, mert nem tudtam mit kezdeni ezzel a látvánnyal..
Visszatárve a kávézóra (ami egyébként ügyesen elválasztva de mégis egy légtérben volt a sörözővel) az árak nem vészesek (egy forrócsoki 700 pénz, egy süti 50-250,- közt mozog), a kiszolgálás elég speciális, nekem túl sok, ahogy az egész hely is. Olyan, mint egy túlzsúfolt maciraktár régi típusú (piros) bkv jegy lukasztóval, nagyanyáinktól visszamaradtnak tűnő porfogókkal, különböző méretű macikkal, és mindenféle hasonló lim-lommal. A hangulat nagyon művészinek tűnik, de én nem tudtam ezzel azonosulni, inkább végig kívülállónak éreztem magam. Amúgysem vagyok túlságosan művészi beállítottságú, lehet, hogy ez volt csak a gond.
Nem ajánlanám a helyet az ismerőseimnek, bár összességében talán nem túl rossz élmény.. mindenesetre egy nagy káosznak tűnt nekem az egész "komplexum" a kávézóval, a sörözővel, a félig fedett udvarral, ahonnan a kolbászolóhely nyílt.
Fura..
--------------------------------------------------------------------------------
itt a hely: 1094 Budapest, Tűzoltó utca 22.
web (sajátot nem találtam)
--------------------------------------------------------------------------------
