Ezt a helyet szintén a fekvése miatt választottuk először, nagyon útba esett a munkahelyemről távozva. Annyira meg voltunk elégedve az ételekkel, hogy azóta pont a jó elhelyezkedése miatt volt, hogy munkanap elvitelre is kértünk egy-egy fogást.
Mint már sejthető, szeretem a keleti ízeket, ezért tévedtünk először a Tom Yum Boráros téri bisztrójába. A munkatársak ajánlása alapján tudtuk, hogy az ételek finomak, de azért jobb megtapasztalni, mint csupán elhinni. Ettünk már levest és tésztát, illetve tésztás wok-ot is, de a kedvenc itt is a leves volt.
Nekem személy szerint a L2 kódra hallgató Tom Khaa. Erről azt kell tudni, hogy finom kókusztej lágyítja az ízeket, és emellett minden benne van, aminek egy keleti levesben (tudom, ez felületes) benne kell lennie. Választhatunk (mint a többi levesnél is), hogy milyen húst kérünk bele, én csirkével szoktam fogyasztani. A fenti képeken nem a bisztro tálalása látszik, hanem az elviteles verzió. Az ízeken ez viszont semmit sem tompított, tökéletes ebéd volt. Plusz pont a bisztrónak, hogy újra feldolgozható műanyag edényekben adják az ételt, ha elvitelre kéri az ember, így már csak rajtunk múlik, hogy szemetelünk, vagy szelektíven gyűjtjük ki őket.
Ugyanezen a napon vettem egy tésztát is, ami viszont kifogott rajtam, és csak másnap tudtam megbirkózni vele - de akkor is jó volt. A tészta a T1-es kódszámra hallgató Phad Thai volt. Ehhez, ahogy az étlapon is látszott, járt egy negyed citrom és egy adag mogyoró. Még másnap is nagyon finom volt, ésjól is laktam vele egy időre.
Itt sem maradhatott el a túlárazott, de autentikusnak számító ital: egy gránátalmás zöld tea lett a választás, ami amúgy jó is volt.
Egy korábbi éttermi látogatásunkkor egy T3 kódnévre hallgató Guoy Tiao-ra esett a választás, ami a mi felfogásunk szerint inkább egytálétel, mint tésztás finomság, de a választott hús és a rizstészta a fő alkotóelemei.
Ettünk ekkor még egy R8-as kódszámú Phad Pik Ond nevezetű finomságot, amit üvegtésztával kértem. Ez is nagyon finom volt.
Ekkor viszont maradt még némi hely a pocakunkban, így ketten bevállaltunk egy desszertet, ami utólag is jó döntésnek tűnt. A Khao Niaw Pon La Mai névre hallgató finomság a következőt takarta: Édes ragadós rizs kókusztejjel és gyümölccsel szirupban. Hááát, ez is elég jó volt! Szerintem kettő is ment volna!
A hely pluszpontjaihoz a finom ételek mellett jön még egy érdekesség: a kiszolgálás (hiányának) menete. A pultnál rendelünk és fizetünk, ekkor kapunk egy blokkot, amin szerepel egy sorszám. Amikor a rendelésünk eljut a konyhába, a pult fölött szereplő nagy TV bal oldalán megjelenik a sorszámunk, mellette egy kis számlálóval, ami az elkészülés idejét méri. Amikor elkészül és tálalva/csomagolva van az étel, a sorszám átkerül a TV jobb oldalára, és egy - a postákról és OTP-kből már ismert - hang jelzi, hogy valami elkészült. Lehetne mindez negatív is, mivel nem kapunk kiszolgálást, de szerintem egyáltalán nem az, főleg, hogy ez a várakozási idő, amit a TV vizslatásával töltünk nem túl hosszú.
--------------------------------------------------------------------------------
Cím: 1095 Budapest Soroksári út 10.
--------------------------------------------------------------------------------
