Rendhagyó poszt következik, ugyanis képet nem csináltam, mivel mostanában nincs időm írni, és nem gondoltam, hogy poszt születik a látogatásból. Viszont nem tudom magamban tartani ezt az élményt, ezért mégis leírom. Korábban többször jártam már a Podma Cafe-ban, ami a nevével ellentétben inkább teázó, mint kávézó. Eddig mindig jó tapasztalataim voltak, ezért javasoltam az egyik barátnőmnek, hogy ott találkozzunk egyik hétköznap munka után. Viszont ez az alkalom akkora kiábrándulás volt, hogy a többszöri több pozitív tapasztalat ellenére be sem teszem a helyre többet a lábam!
Szóval a hely alapjában véve aranyos, kis kétszintes teázó, rengeteg tea és kellék vásárolható elvitelre is. Nyáron kiülhetünk az üzlet elé is, ami szerintem nem nagy élmény, mert a Podmaniczky utca azért elég forgalmas, személy szerint nem szeretek a forgalmas pesti utcák szélén ülni szmogban, kutyapisiben. De aki erre vágyik, a Podmában ezt is megteheti.
A teákon kívül én fogyasztottam már náluk szendvicset, alapjában véve azok is rendben voltak. Sokféle nincs ugyan, de egy ilyen helyen nem is az a cél, hogy rengeteg fogás közül válogathassunk. A honlapjukon egyébként vannak fenn képek, amik nagyjából visszaadják, milyen is ez a kis teázó.
Személy szerint a kedvencem - nyilván inkább hideg, téli időben - az ír krémlikőr ízesítésű fekete tea, amihez érdemes kis tejszínt fogyasztani, és igény esetén mártogatható bele egy jó kis nyeles kandiscukor, de több teát kóstoltam már, és emlékeim szerint egyikben sem csalódtam. Korábban a kiszolgálással is elégedett voltam.
No de akkor legutóbb mi volt a baj? Már az elején éreztük, hogy nem jó napot fogtunk ki, mert bár a nagy meleg miatt nem volt túl nagy forgalom, mintha nem örültek volna a betérő vendégeknek. Mivel lent igen limitált az ülőhelyek száma, szokás szerint a galérián foglaltunk helyet. Azt tudtam, hogy fent kis asztalkák és kissé kényelmetlen székek fognak várni, de hát ezt megérti az ember, mivel kicsi a hely, minden négyzetcentimétert ki kell használni, amit csak lehet. Aki nagyobb kényelemre vágyik, leülhet lent a kanapén - bár azt éppen elfoglalta a felszolgáló (aki szerintem egy személyben az üzletvezető is - továbbiakban: felszolgáló). Szóval annak ellenére, hogy meleg volt, felmentünk a galériára pácolódni. Gondoltam sebaj, majd a finom ital, és a megszokott barátságos kiszolgálás kárpótol a melegért és a kis kényelmetlen székért - ahogy korábban is. No ez most nem így történt. Jó pár perc várakozás után érkezett meg a felszolgáló, akinek jeleztük, hogy milyen italokat választottunk, és a brátnőm kért egy szendvicset is - én jeleztem, hogy valószínűleg eszek később én is, de egyelőre csak italt kérek. No itt ért az első meglepetés, mert a hölgy elkezdte vágni a pofákat. No, gondoltam, ennek sincs jó napja, de hát ugye ez előfordul, semmi gond, van ilyen...
Aztán egy idő után megérkeztek a teáink, akkor már én is éhes voltam, így jeleztem, hogy akkor egy szendvicset kérnék. Bemondtam, hogy mit választottam, erre jött a válasz, hogy hát az nincs. Semmi baj, mondtam akkor egy másik típust - ismét az volt a válasz, hogy no az sincs, és ne türelmetlenkedjek már, majd ő megmondja, mit lehet enni. Hozzáteszem, nem fejből kezdtem el variációkat sorolni, hanem az asztalon álló kis állványban lévő lapocskáról választottam, mivel úgy értelmeztem, azok közül lehet enni... Hát tévedtem.
Mindegy, közösen megállapodtunk abban, hogy akkor mit szeretnék enni... Jó hosszú várakozás után meg is érkezett a szendvicsem azzal együtt, amit a barátnőm kért még az elején a teákkal együtt.. Nem lett volna gond, hogy egyszerre kapjuk meg a kaját, ha nem kellett volna mindenre baromi sokat várni, és emiatt az első szendvics rendelése és kiérkezése közt nem telt volna el rengeteg idő. Hát nem tudom, biztos velem van a baj, hogy azt gondoltam, a rendelés idejének lesz némi hatása arra, hogy ki mikor kap enni. Nem lett volna gond, hogy egyszerre kapjuk meg a kaját, ha nem kellett volna mindenre baromi sokat várni, és emiatt az első szendvics rendelése és kiérkezése közt rengeteg időIsmét tévedtem.
A hab a tortán az volt, amikor távozáshoz készülve megbeszéltük, hogy elmegyünk mosdóba. A barátnőm kezdte, aki nem volt még ezen a helyen (szegény nem is lesz többet), és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a felszolgáló elég csúnya hangnemben megjegyzi, hogy az ahová készül, az nem a mosdó, hanem privát rész, és oda nem mehet be, és amúgy mit képzel magáról... Ez még némi szóváltás követte, amit nem részleteznék. Mindezt a galériáról hallgattam végig. Ezután a kis közjáték után én elindultam a mosdóba, és én sikerrel is jártam, mivel én már tapasztalt voltam ezen a téren, tudtam, merre keressem a mellékhelyiséget.
Ezután nem volt kedvünk tovább ücsörögni a helyen, és villámgyorsan elindultunk fizetni. Még a fizetés közben is azt hallgattuk, hogy a felszolgáló méltatlankodik, hogy szerinte egyértelmű, hogy hol a mosdó, és hogy az, ahová a barátnőm elindult, az privát szoba, és oda nem mehet be. Nem akartam beleszólni, hiszen nem én voltam a jelenet főszereplője, de egy idő után muszáj volt megjegyeznem, hogy szerintem mindezt lehetett volna kedvesen is jelezni - végig figyeltem arra, hogy ne menjek le arra a szintre, amin a hölgy próbált kommunikálni, mert szerintem egy olyan stílusú vita nem sok eredményt ad. Mert ha mindezt kedvesen jelzi, az a vendéglátásban kicsit jobban mutat, és van esély, hogy nem riasztja el teljesen a "kedvesvendéget". (Egyszer itt a blogon már volt gond a kedves vendég szavak együttes használatából, ezért ezentúl így használom majd, hogy minden vendéget lefedjek.) Erre az volt a válasz, hogy tudja ő jól, mit lehet a vendéglátásban, mert ezer éve csinálja.
Hát ennyi a történet röviden, nem szép, de ilyen is van. Kevés hellyel kapcsolatban maradt bennem eddig ennyire negatív érzés, de szerintem ezt nem így kell...
--------------------------------------------------------------------------------
Cím: 1065 Budapest Podmaniczky utca 14.
--------------------------------------------------------------------------------
