Úgy döntöttünk, mivel itt a nyár, és szabin vagyunk, gurulás és falás céljából ellátogatunk egy-egy közeli városba. Első ilyen utunk Kecskemétre vezetett. Miután körbegurultuk a látnivalókat, szemrevételeztük a kiülős helyeket - mivel járgánnyal csak ilyenek jöhettek szóba. Így találtuk meg azt az éttermet, ahol elköltöttük az ebédet: az Olivola Locale Italian-t.
Már messziről feltűnt a hely, mivel elég nagy távolságból világítottak a hófehér terítők az asztalokon. Amikor elgurultunk mellette, éppen meleg étel került egy asztalra, így láttuk, hogy nem csupán egy kávézóval van dolgunk, hanem ez bizony egy étterem. Megközelítettük a helyet, és gyorsan belelapoztam a bejárathoz kitett étlapba. Láttam, hogy a választék nem rossz, így helyet foglaltunk.
Elsőre látszik, hogy kellemes
a hely, az egyetlen zavaró tényező a forgalom. Az étterem a Rákóczi úton található, ami a belváros szívéből indul, és ennek megfelelően elég nagy rajta a jövés-menés. Ezt egy kicsit enyhíti a szép zöld környezet: az út közepén járdákkal felváltva szép zöld füves-virágos sávokat látunk.
A
belső részről is csináltam néhány fotót - igaz, csak a mosdóból kifelé jövet, és csak az egyik oldalról, de - ezeken is látszik, hogy az étterem kialakítása kellemes és igényes.
Amint leültünk, kaptunk egy-egy
étlapot. Szeretem az egyedi, igényes étlapokat, és ez olyan volt (ráadásul négy nyelven olvashattuk benne az infókat: magyarul, olaszul, németül és angolul).
Inni ezúttal
limonádét kértünk. Egy
málnást, és egy
hagyományost - ami nem szerepelt a választékban, de mikor rákérdeztem, hogy tudnak-e szirupmentes limonádét készíteni (31 fok körül volt, így mindenre vágytam, csak egy édes löttyre nem), a felszolgáló készségesen közölte, hogy persze, bármit elkészítenek. Visszakérdezett, hogy egyáltalán nem tegyenek bele szirupot (olyat se, amit ők főznek házilag?), és pár perc múlva már az asztalon is voltak a frissítő italok.
Miután ételt választottunk, meg is kaptuk az
evőeszközöket. Én tésztát kértem, a párom pizzát - ő ennek megfelelően jól vágó kést kapott. Ami fura volt, hogy csak textilszalvétát kaptunk - persze nem gond, csak szokatlan.
Az evőeszközök után érkezett némi előétel - amit nem kértünk, csak azért kaptuk, hogy megjöjjön az étvágyunk. Ez nagyon kedves gesztus, ötletes, hogy egy-egy nagy fakanálban szolgálták fel, és ráadásul finom is volt! A pirítós pont olyan volt, amilyennek szeretem: friss kenyérből készült, tehát a közepe puha volt, a széle pedig ropogós.
A meglepetés-előétel után a tészta érkezett, nevezetesen a Házi vékonymetélt friss pesztóval, koktélparadicsommyal és parmezánnal. Ez a fogás elég jól sikerült, bár én egy ici-ipicit tovább főztem volna a tésztát.
Tetszett, hogy nem azt a parmezánmennyiséget kellett beosztanom, amit rászórtak a tésztára, hanem kaptam mellé kis tálkában egy nagyobb mennyiséget szabad garázdálkodásra. Ezt ki is használtam, mert egy kis plusz parmezántól egészen mennyei lett ez az étel!
Ami kicsit kevésbé tetszett, hogy nem egyszerre szolgálták fel a két főételt, hanem a pizza egy kicsit később ért az asztalhoz. Mivel nyári hőség volt, nem nagyon kellett attól tartani, hogy kihűl a tésztám, de jobb lett volna, ha egyszerre érkezik a két főétel, mert majd' kifolyt a szemem, olyan kívánatos volt a tészta, de nem akartam egyedül elkezdeni enni. A
pizzára visszatérve az is teljesen rendben volt,
Garda névre hallgatott. Tele volt finom hozzávalókkal: a bivalymozarella házi készítésű volt, az ízén is érezni lehetett, hogy nem nagyipari termékről van szó, hanem finom, aromás, tartalmas, krémes házi cuccról. A tészta és a szósz is teljesen rendben volt, a rajta lévő sonka is elég jól megütötte a lécet, és mindennek tetején egy nagy csokor rukkola terült el. Enyhe szépséghiba volt, hogy a pizzának csak a fele fogyott el - bár ez nem a pizza, hanem inkább a hőség miatt fordulhatott elő!
Mikor kértük, hogy csomagolják el a maradékot, kérdezték, hogy jó lesz-e alufóliába, mert látják, hogy a járgánnyal a pizzás doboz nem annyira kompatibilis :-)
A
mosdó a hely többi részének megfelelően nagyon csinos (mondhatnám, hogy cuki) volt, mindennel felszerelve. Szappan, kéztörlő, kis-, és nagy tükör, tehát minden volt, aminek lennie kellett.
Bár az étterem közvetlen szomszédságában egy fagyizó is van (amiről később kiderült, hogy az étterem testvére), egy Capuccino pont elég volt desszertnek, mert a pizza ugye el sem fogyott, a tészta pedig teljesen eltelített ebben a hőségben. Ezzel sem volt semmi gond.
Összességében nagyon kellemes élménnyel lettünk itt gazdagabbak, igényes környezetben nagyon finomat ettünk, és bár eléggé megkérték az ételek árát, minden nagyon finom volt, és a kiszolgálásra is csillagos ötöst kell adnunk.
--------------------------------------------------------------------------------
Cím: 6000 Kecskemét, Rákóczi út 28.
web
--------------------------------------------------------------------------------
