A Gomb Kávézót interneten találtam, nem ismertem nagyon a környéket, nem tudtam mire számítsak, de a képek alapján kedves kis helynek tűnt. Egy barátnőmmel ültünk "be" beszélgetni. Mikor megérkeztünk - egy hétköznap munka után - az volt az első, ami megfordult a fejemben, hogy ez mi a frász!? A hely nagyon pici volt (összesen 3-4 asztalt, egy pultot, és egy mosdóajtót láttunk a helyiségben), és nem láttuk azt a kerthelyiséget, amint az internetes fotók alapján vártam. Bementem, és feltettem az év kérdését, mégpedig azt, hogy úgy tudom, van kerthelyiségetek.. hol van?
A lány nem lepődött meg, és megnyugtatott, tényleg létezik a dolog, csak az üzlet előtt álló busztól nem látszik... itt még mindig nem értettem a helyzetet, így tovább segített :-D A busz takarja az út túloldalát, merthogy ott van néhány asztalka, ahová le tudunk ülni.. Ekkor megbeszéltünk, hogy rendben, látatlanban is jó lesz, nézzük, mit lehet enni.
Ekkor a lány felmutatott a falon lévő táblára, és nagyjából el is mondta, hogy mit tud adni. Elhangzott a szendvics is, viszont a táblán nem láttuk számunkra érthető formában, hogy ez miből is áll össze pontosan, így jött a további értetlenkedés, hogy akkor most hogy van ez a szendvics-dolog.. Ekkor a pincérnő biztosított bennünket arról, hogy a táblán lévő feltétekkel tudunk szendvicset is kérni... ezt láttuk a tábla alján is, de továbbra sem értettük pontosan :-D Kisebb egyeztetés után szerencsére sikerült kilukadnunk egy kolbászos-sajtos verziónál, így ezt kértük mindketten :-)
Mivel megnyugodtunk, hogy ma sem halunk éhen, azt kezdtük el keresni a táblán, hogy mivel öblítsük le a fenti harapnivalót. Kértünk egy Capuccino-t, egy limonádét. A limonádé kapcsán érdeklődtem, hogy miféle-fajta van.. Mármint hogy ízesített, szirupos, vagy csak limonádé? Szerencsére szó sem volt semmiféle szirupról, ez itt hagyományos limonádé volt, és a lányka megkérdezte, hogy mehet-e bele ribizli, mire én örömmel bólogattam :-) A rendelés leadása után felkerekedtünk, hogy akkor megkeressük azt a kerthelyiséget a buszon túl :-D
Mondta a leányzó, hogy a busz miatt nem tud kijönni, ezért ha megtennénk, hogy kb. 10 perc múlva visszanézünk a cuccokért, azt nagyon megköszönné.. Sebaj, gondoltuk, belefér :-)
És végre megtaláltuk azt a várva várt Gombos Kávézó Terasz elnevezésű néhány asztalkát és székecskét, ahol le tudtunk telepedni. Ez szintén nem volt túl egyszerű, mert éppen voltak más vendégek is. Bár nem voltak sokan - egy anyuka, két pici gyerekkel, barátnővel -, de a székek mind foglaltak voltak (a picúrok sorba rakták őket, úgy kellett érdeklődni, hogy adnak-e kettőt :-D Kaptunk két széket, ez a probléma is kipipálva. :-)
Tudom, sokszor vagyok elégedetlen, de nem tetszett ez a megoldás. Az még rendben lett volna, hogy a hely és a "terasza" közt van egy utca, ami egyébként nem túl nagy, és szép díszköves, de forgalom sajnos jóval több volt, mint amit evés és beszélgetés közben szeretek (az optimális szám itt szerintem 0), és a székek/asztalok elég közel vannak elhelyezve az úthoz. Ráadásul a díszkövek miatt a forgalom hangosabb, mintha sima aszfalton gurulnának el mellettünk az autók, és a busz is eléggé zavarta a hely hangulatát - pontosabban buszok, mert közben érkezett még egy tele turistákkal, akik a forgalmat kis ideig megállítva az út közepén forgolódva szedegették ki a csomagjaikat a csomagtartóból. Tátott szájjal néztük a jelenetet, és nem hittük el, hogy mi most tényleg itt kávézunk és beszélgetni próbálunk?? Ja, és a székecskéket nem véletlenül írtam kicsinyítőképzővel, ezek tényleg nem nagyok, és ráadásul három lábúak, így nagyon kényelmesen el sem lehet bennük helyezkedni - főleg nem a díszburkolaton :-D Már tudtuk, most nem az az elfekvős kávézás-beszélgetés következik :-D
A belső rész egyébként nagyon hangulatosnak tűnt, ahogy már írtam, alig van pár asztal, viszont a gomb motívum eléggé nagy hangsúlyt kap :-) Találunk itt olvasnivalót, gyerekjátékokat, igazából mindent, amivel elszórakoztathatjuk magunkat (és gyermekünket) egy jó hideg estén - legalábbis nekem egy kis kellemes téli kuckónak tűnik ez a hely, ahová be tudunk kucorodni a hideg elől forrócsokit/kávét/esetleg egy jó forralt bort iszogatva.
Mikor letelt a 10 perc, gondoltam, benézek, hogy áll az élelmzésünk. Az időzítés tökéletes volt, valóban megvolt minden :-) Kérdeztem, hogy most fizessünk, vagy a végén, de mivel nem kaptam határozott választ, a fránya busz miatt (mivel tényleg nem lehetett kilátni az asztalokhoz, és én a lány helyében én nem örültem volna, ha idegenek fizetés nélkül kihordják a sok cuccot olyan helyre, ami nem látszik) azt javasoltam, hogy akkor a rend kedvéért kifizetem a sajátom, kihordom, aztán jön a barátnőm ugyanerre a körre - mivel úgyis esélytelen volt, hogy ennyi cuccot egyszerre tálca nélkül kivigyek.. Ebben meg is állapodtunk, és így is lett :-)
Kinn az asztalnál jobban szemrevételeztük a zsákmányt, és azt kell, hogy mondjam, nekem minden eléggé tetszett :-) Az egyetlen hibát abban találtam, hogy ugyan minek kaptam ribizlit a limonádéba, ha nem adtak hozzá kanalat, amivel ki tudom halászni a finom gyümit - de később ezt a problémát a szívószál és az ujjaim segítségével megoldottam :-D (Itt jegyzem meg, könnyebb dolgom lett volna, ha egy kicsit nagyobb az a szívószál.)
Egyébként a capuccino teljesen rendben volt - kaptunk mellé vizet, ami mindig szimpatikus -, és a szendvicsek is jók voltak. A barátnőm azt sérelmezte, hogy a szendvicsnek csak az egyik oldala van megkenve, mikor szétszedtük az egyiket, akkor meg azt, hogy hát ez a szendvics olyan, mintha ő dobálta volna össze otthon - engem ez mondjuk cseppet sem zavart, mert összességében jól volt összedobálva. Én inkább egy kis zöldet hiányoltam belőle így nyár közepén (na jó, ez már egy második hiba). Nekem mondjuk még télen is alapfelszerelés egy szendvicsbe egy levél saláta, vagy egy-két karika uborka, ilyenkor meg nem nagy plusz költség/fáradtság beszerezni egy kicsit ezekből, vagy ne adj' Isten egy kis paradicsomot, paprikát... De ezen a kis fennakadáson gyorsan túltettem magam, mert ami volt benne, azt nem sajnálták, és a gyümölcsös limonádéval le is csúszott két perc alatt :-) Ráadásul mikor szétszereltük a szendvicset, megláttuk, hogy nem ám valami mezei bagettbe van beledobálva a cucc, hanem valami szárított paradicsomos-bazsalikomos csodának tűnő pékáruba. Innentől pláne nem volt kifogásom, ráadásul az ízhatás minden korábbi kifogásért kárpótolt.
Közben az a szerencse ért bennünket, hogy elment a két busz, és a korábbi asztaltársak is, így egy kicsit jobban le tudtam fényképezni a helyzetet, és a beszélgetést is csak a forgalom zavarta már.
Ezen felbuzdulva kértünk még egy limonádét, és egy szörpöt (málnást). A szörp alapban szénsavas volt - én mondjuk úgy szeretem, és a limonádét is, ami itt is finom bökős volt. A lényeg, hogy mikor kihozták (már ugye nem volt ott a busz, ezért nem kellett bemennünk érte), a barátnőm felszisszent, hogy a francba, mondhatta volna, hogy szénsavmentesen kéri a szörpöt, mire a lány készségesen felajánlotta, hogy kicserélni. Nem kértük a cserét, de mindenépp' jól esett a felajánlás - a bubikikavarós módszer mellett döntöttünk. Kérdésemre, hogy milyen a szörpi azt a választ kaptam, hogy nem rossz, de lehetne kicsit sűrűbb - nekem gondolom pont elég édes lett volna, mert nem vagyok nagyon édesszájú :-) Mondjuk ez egy olyan dolog, amit nehéz eltalálni, mert ahány ember, annyiféle arányban szereti..
Mikor a végén behordtuk a cuccot, és kifizettük a második kört, beiktattunk egy-egy mosdólátogatást is. A mosdó szintén nem nagy, csak egyszemélyes, de ez is nagyon otthonosan van berendezve. A kedvencem a lányok részére elhelyezett segélycsomag volt - ez nagyon ötletes és figyelmes dolog! Ezen kívül tetszett még, hogy nem egy guriga wc papír volt bedobva, hanem a polcon több csomagnyit találtunk, így nem áll fenn az a veszély, hogy egyszer csak elfogy.. És a mini helyiségben még egy kihajtható pelenkázó is elfért, nagyon praktikus a helykihasználás.
Míg várakoztam, szétnéztem még egy kicsit belül. Voltak sütik, gyerekkönyvek, amiket eddig nem nagyon vettem észre, illetve egy tábla aminek a "Teraszon" kellett volna állnia - nem egészen értettem, miért volt ide bedugva..
Összességében nagyon kis barátságos ez a hely, a szendvics finom, a limonádé szintén, a belső rész nekem egy kis téli kuckó hangulatát idézi, de a külső rész nagyobb forgalom esetén szinte élvezhetetlen, hiába cuki felszerelés és a park az egyik oldalon. A kiszolgálás is jó - bár a hely előtt parkoló busz esetén elég fura :-D A forgalmas utca és a gyakran előforduló buszok megölik a hangulatot. :-( Lehet, hogy délelőtt kellemesebb, de ugye mi munka után ültünk be, amikor a Nagykörúton és környékén is újra felpörög a forgalom.
--------------------------------------------------------------------------------
Cím: 1094 Budapest, Ferenc tér 14.
--------------------------------------------------------------------------------
