Ezt a helyet a neten választottam. A cél az volt, hogy olyan helyre menjünk, ahol munka után beszélgetés közben ehetünk egy szendvicset, és ihatunk valami jót. Az első probléma, amibe ütköztem a keresgélés során, az az, hogy az ilyennek tűnő kávézók (legalábbis amiket kiszúrtam - 7kor bezárnak.. Ez a hely ezzel szemben este 10ig nyitva van. Ez volt az egyik fő szempont a választásnál, emellett az elnevezés is erősen felkeltette a figyelmemet (rövid neve is van: MóKa)...
Alig találtam a helyről valamit, de a szendvics reménye, és a későig nyitva tartás most tényleg elég volt, hogy meggyőzzön. Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor megláttuk kívülről a helyet, ugyanis iszonyatosan kicsinek tűnt. Mivel láttam, hogy van egy galéria, gondoltam, így talán van némi esély arra, hogy beférjünk. Megpróbáltuk, befértünk, de valóban pici volt az egész :-) Az alsó szinten 3-4 asztalt találunk, néhány bárszéket a bár mellett (ezek mind foglaltak voltak), de a fenti 3 asztal közül a legjobb éppen szabad volt, így elfoglaltuk a kényelmes, puha piros kanapét.
Mivel ez az egyik sarokban kelyezkedett el, szépen beláttuk az egész kávézót. Sok érdekes dekorációs elemet találtunk, pl. a kanapé melletti sarokban egy kisasztalt cserepes virágokkal (nem ám díszes-színes kaspóban, csak egy-egy cserépben "nyuszkán"), köztük egy régi telefon ...
... a kanapéhoz tartozó asztalkánál két szék is van, az egyiken található székpárna olyan, mintha egy kifestőből készült volna a huzat - jópofa :-)
A galéria korlátját virágminta díszíti - ami ugyan néhol kicsit megfáradt, de ez is kifejezetten vidám.. Mögötte az ablak felső része elé belóg egy rézfúvós hangszer, aminek nem értem, mi helye ott, de a hangulathoz illik ...
... ha lejjebb nézünk az ablakon, lelógó - gondolom karácsonyról maradt - téli szimbólumokból álló fényfüzért látunk, ez is jól mutat, főleg, mikor elkezd sötétedni. Mindjárt befejezem a pici hely sok képpel való bemutatását, már csak egy ilyen fotó van hátra, mielőtt rátérnék az evés-ivásra, amiért igazából jöttünk...
A plafon kicsit olyan, mintha egy gyerek szülinapi bulijáról maradt volna itt: a lámpa szerepét fehér és színes lampionok töltik be, köztük lelógó papírból készült díszek, a lámpákhoz vezető vezetékek (és ránézésre minden más elektromos vezeték) pedig minden takarás nélkül fut végig a falon.
Szóval részleteiben tetszenek a díszítő elemek, de összességében kicsit kusza lett a végeredmény..
Az asztalon egy laminált étlapot találunk, amit megfordítva...
... rögtön megleljük az ital választékot is. Hogy rögtön felismerjük melyik melyik, a tetejükre ötletesen rá van írva, hogy "egyél" és "igyál". Ez szerintem tényleg vicces :-)
Ami azonban rögtön nem tetszik, az az, hogy hirdetik az ingyen wifit, de nem találjuk: nem egyértelmű a neve, és mint kiderül, le van jelszavazva, de a jelszó nincs rajta se az ét-, itallapon, de sehol máshol az asztalon, hanem meg kell kérdezni. Ezt nem szeretem..
Italnak egy korsó Rizmájer sört választottunk, illetve egy fél literes házi limonádét. A sör kifejezetten olcsó (390,- egy korsó), a limonádé pedig végre limonádé! Ebben van cucc rendesen! Végre egy normális limonádé!! Szerencsém volt készülés közben elkapni a műveletet, így láttam, hogy jó pár centi frissen facsart narancslé ült a korsó alján, amibe belekevertek némi cukrot, és erre kerül rá kérés szerint a víz, vagy a szóda. Én az utóbbival kértem, és külön szimpi volt, hogy a lány a pult mögött többször felkeverte a cuccot, míg leült kicsit a hab, és akkor adta ide, mikor tényleg fél liter lett :-)
Amit pedig most láttok, az a limonádé a fogyasztási folyamat közben. Szépen látszik, hogy valódi cuccokból van összerakva (hogy dicsérjem még egy kicsit :-D), nem pedig citromléből. Így nem is hiányolok belőle se citruskarikákat, se mentalevelet, se semmi mást, mert a cucc benne van!
És természetesen ettünk szendvicseket is, hiszen azért mentünk! Itt a vasat verzió van választékban, összesen 7 féle tölteléket ott jártunkkor 3-4 féle külsőbe lehetett vasaltatni. Az egyikünk választása a mozzarellás-pestos típusra esett mákos tetejű barna csillag formájú borításban, míg a másikunk...
... pedig egy szezámos zsemleszerű dologban egy sonkás-tormást. Nagyon szimpatikus, hogy a szendvicsek mellé kérés nélkül kaptunk ecetes gyöngyhagymát és csemegeubit. A csemebeubinál már ettem ugyan jobbat, de nem volt rossz, az ecetes gyöngyhagyma pedig szerintem mindig egyforma.. tehát jó :-)
A mozzarellás szendvics finom volt, bár kicsit soknak tűnt benne a pesto, ahogy a sonkás-tormásban a torma.. Akkor éppen jól is laktunk tőlük, de 2-3 óra elteltével újra éhesek lettünk - ami mondjuk este nem olyan egetverő probléma.
Az evés-ivás után itt is gyorsan meglett a leggyengébb pont - biztos kitaláljátok, a mosdóról beszélek.
A mellékhelyiség az emeleten található, kívülről jópofán el van dugva, a fenti kép a wc ajtót mutatja. Az ajtó mellett 3 kapcsolót látunk, az egyik a férfi wc világítása, a másik a mosdóé, a harmadik pedig a női wc-hez tartozik. Ahogy az ajtón található piros nyíl mutatja, tolóajtóval van dolgunk. Ez alapján egy vicces megoldást vártam, belépve azonban rá kellett jönnöm, hogy ez nem vicc.. :-D
Amit láttok, az a mosdó, ami a tolóajtón belépve szemben helyezkedik el, illetve a női wc "ajtaja", amit belépés után jobbra találunk. Az ajtó erősen idézőjelben van, mert jelenleg itt ezt a szerepet egy fa keretes elemekből álló textil paraván tölti be, amin keresztül a szemben található férfi részlegből (vagy akár a mosdóból) simán látszik az esetlegesen benn lévő hölgyalak sziluettje - már ha az illetőnek nincs egy segítőkész partnere, aki kinn tartja azt, aki beenged utána egy másik vendéget :-D Ottjártunk ideje alatt az összes fent helyet foglaló vendégnél ez volt a bevált gyakorlat :-)
Felhívnám a figyelmet a tolóajtó belsejére, amin keresztül bejutottunk ebbe a helységbe. Ezen belülről zsinórból készült igen higiénikusnak tűnő "fogantyút" láthatunk.. A nőivel szemben a másik oldalon a férfi wc-t találjuk hasonlóan el (nem) különítve az eddigiektől. Ami még nem tetszett, az az, hogy frottír törülközőbe törölhetjük a kezünket kézmosás után, ami ugyan környezettudatos választás, de ilyen helyen vannak ezzel kapcsolatban higiéniai problémáim. No de térjünk vissza a külső részre, az sokkal kellemesebb!
Miután elfogyott az élelem, kifelé menet megálltunk a pultnál fizetni, ahol újabb dekor-, és funkcionális elemek fogadtak, mint például a viszonylag széles édesítőszer választék cuki azonosító táblácskákkal megjelölve, praktikus tartókákban a pultra helyezve. Ráértünk ezeket nézegetni, mert miközben az alsó lépcsőkön állva várakoztunk, szegény lány a pult mögött majd' szétesett, ami amúgy az egész kiszolgálást jellemezte. Ezt viszont mégsem feltétlenül negatív értelemben értem, mert látszott, hogy ezer a dolga, mégis kedves és türelmes volt mindenkivel, ha kérdeztünk valamit kedvesen és szükség szerint kimerítően válaszolt - így a vendégek is így álltak hozzá.
Várakozás közben a konyhába is beláttunk, ahol egyszerű, de mégis profinak tűnő (nem a szendvicssütőkre értem) felszerelés látszott.
Összességében itt is egy kellemes, ám igen érdekes élménnyel lettünk gazdagabbak. A kaja nem volt rossz (kicsit túl volt ugyan ízesítve mindkét szendvicsünk), az italok kifejezetten ízletesek voltak, a kiszolgálás már-már baráti - nem a tolakodó, negatív értelemben. A hely hangulata a sok kacat, a kanapé és a szokásosnál talán több növény miatt (legalábbis ha az egy négyzetméterre jutó zöld levelek arányát nézzük) otthonos, és az árak is teljesen megfizethetőek - bár itt le kell írnom azt az észrevételt, hogy a reggeli választék picit magasabb áron elérhető.. Valamiért úgy érzem, mégsem fogunk ide visszatérni, de egy látogatás erejéig tudom ajánlani.
--------------------------------------------------------------------------------
itt a hely: 1027 Budapest, Varsányi Irén utca 9.
--------------------------------------------------------------------------------
