A céges büfében a munkatársaim gyakran szerzik be ezt az általam eddig ismeretlen élelmet, így arra gondoltam, kipróbálom. Megkóstolni nem akartam előtte, hogy a saját elképzeléseim szerint tudjam elkészíteni.
Az én verzióm így állt össze:
- két zsemlét felszeleteltem - nem a hagyományos módon félbe, hanem több kisebb szeletre
- a szeletek közé tettem egy-egy szelet sonkát - nem sok sonkát fogyasztunk, de ezt a típust kifejezetten szeretjük: füstölt pulykasonka viszonylag vastagra szeletelve, méretre is pont megfelelő, mert kb. akkora egy szelet, ami pont belefér egy ilyen zsemlés szendvicsbe
- a sonkára rákerült egy-két szeletke sajt (a legegyszerűbb trappista jellegű)
- az így keletkezett szendvicset összetűztem a két végén egy-egy darabka fogpiszkálóval
- ezután beletettem a felvert tojásba (ami sót és tejet is tartalmazott), villával a tetejére is ráhuzigáltam a tojásból, hogy mindenhol befedje
- aztán óvatosan belehuppantottam a szendvicskéket a forró olajba, ahol egy nagy lapos fakanál és egy favilla segítségével óvatosan forgattam.
Hát ennyi volt a varázslat. Az alkotás nem volt rossz, de ahogy a párom mondta, lehet, hogy nem szórakozok legközelebb ezzel a töltött verzióval, mert akkora plusz élményt nem adott :-D
Úgy döntöttem, utólag megkóstolom az alapötletet adó büfés verziót is. Annyi volt a különbség, hogy ez szögletes kenyérből készült (a toast kenyérnél mintha nagyobb szelet lett volna), picit kisebb benne a sonka - így nem lóg ki a kenyér széléről. A sajt kicsit lágyabb - gondolom valami lapkasajt, vagy ilyesmi...
Összességében nem rossz ez, ha valaki sok bundás kenyeret készít, és fel akarja kicsit dobni, hogy változatosabb legyen, de mi csak havi 1-2 alkalommal eszünk, akkorra jó lesz a sima is :-D
